Ferencfoto Blog

FIA GT, Hungaroring, Ferrari, Porsche, Maseratti, Ford GT, Saleen…. csupa csemege.

Ami a legjobb hogy kellemes napsütéses idő volt, fotózásra ideális ! Nagyon-nagyon izgultam emiatt hiszen egy felhős vagy borús idő meghiusitaná azoknak a képeknek az elkészítését amiket szerettem volna.

Egy kis kitérő de mikor megkapok egy munkát mindíg utánanézek milyen képeket készítettek mások és végiggondolom az én technikai eszközeimmel és tudásommal miket tudok ezekből elkészíteni. Ezek után már csak arra várok hogy a helyszinen is megfelelőek legyenek a technikai adottságok, beleértve a legnagyobb ismeretlent, az időjárást. Abból a két szélsőség a jó, vagy ragyogó napsütés legyen vagy szakadó eső, mindkettőben gyönyörű képeket lehet készíteni. A kettő között lévő átmeneti időjárás viszont mindennek a halála, ha “csak” egy kicsit beborult. ha “csak” egy kicsit szemerkél akkor még a legnagyobb mágus sem tud jó képeket készíteni.

Node vissza a versenyhez. Pár nappal ezelőtt írtam hogy azt gondolom nincs elérhetetlen cél előttem, nos ez itt is bebizonyosodott. Reggel mikor gyülekezni kezdett a sajtós társaság a főbejáratnál arra figyeltem fel hogy mindenki nagy dossziékat szorongat. Mikor megkérdeztem akkor csodálkozva mondták hogy ebben vannak az akkreditációhoz szükséges iratok, 6-8 kinyomtatott, aláírt, lepecsételt papír ami nélkül nem fognak beengedni. Kérdezték is hogy én mit hoztam és nagyon lesajnálóan néztek mikor mondtam hogy semmit. Gondoltam magamban majd meglátjuk mi lesz. meg is jött a sajtós hölgy és elkezdte beszedni a papírokat meg kiadni a belépőket. A fotósok nagy része olyan belépőt kapott amivel szabadon kószálhatott a lelátókon, egy kissebb részük olyat amivel a pálya mellé is bemehetett és csak páran kaptak oylat amivel bemehettek a box utcába is. Mikor én kerültem sorra a hátam mögött hallottam hogy összesúgnak a többiek és kaján mosollyal várják hogy hogyan fognak kirúgni. Felvettem a legangyalibb mosolyom és átadtam az egyetlen nálam lévő papírt ami egy kinyomtatott email volt hogy jöjjek csak nyugodtan.

Öööööö-mondta a hölgy-hát most én ezzel mit csináljak ?

Mondtam neki hogy nézze meg ki a feladó, nem kaptam mást csak ezt az emailt és ha gond van akkor kérdezzük meg azt az urat aki küldte hogy most mi legyen. Nem blöfföltem, mindez igaz volt így ha felhívja tudtam nekem lesz igazam. Belátta ezt a hölgy is és eltekintett mindeféle formaságtól. Kérdezte hova kérek belépőt, mondtam hogy a lelátókra, a pálya mellé, a paddockba, a box utcába és a pitlane-re is. Megkaptam mindent amit kértem, gyors aláírás és már mentem is ki a kővé dermedt arcú kollégák között. Az ajtóban még hallottam mikor a sorban mögöttem álló is kérte ezeket a belépőket de őt rövid úton helyreigazították. Azt nem említettem de most megteszem hogy az email a verseny nemzetközi szervezőjétől jött egyenesen svájcból. Na így kell ezt csinálni

Most pedig a képek melyekből olyan sok van hogy pár napig ebből a sorozatból szemezgetek nektek:

A holland It’s Showtime! első magyarországi rendezvénye a sportcsarnokban nemzetközi résztvevőkkel és igazán nagy sztárokkal. Kellemes helyszín, szinvonalas mérkőzések, nagyszerű show, kell-e ennél több ?

Azt hiszem kell. Mivel első alkalom volt a sajtó jelenlévő képviselőit igencsak lazán kezelték, kezdve azzal hogy az első órában kint ácsorogtunk a sportcsarnok előtt és hallgattuk hogy bent bíztatja a tömeg a ringben versenyzőket. Volt aki kiabált a jelenlévő biztonsági őrökkel hogy azonnal kerítsenek valakit hogy engedjék be. Senki nem tehetett semmit ezért patthelyzet alakult ki, bár nem védeni akarom a biztonsági őröket, szerintem csak olyat vesznek fel aki alapból is elképesztően aroogáns és lekezelő.

Nagy nehezen sikerült valakit keríteni aki elvezetett minket a terem legtávolabbi pontjára egy lelátó tetejére ami légvonalban 200 méterre volt a ringtől. Itt jött a következő lázadás és megfenyegettük hogy egy darab képet sem fogunk készíteni nomeg olyan kritikát írunk hogy soha senkinek nem lesz kedve többet eljönni megnézni őket. Ennek hatására sikerült egy kicsit közelebb kerülnünk, már “csak” 100m-re voltunk a ringtől. Beláttuk hogy ennél többet nem lehet elérni így innét kezdtünk el dolgozni. Sajnos ez a távolság messze van az ideálistól így nekem esélyem sem volt rá hogy olyan képet készítsek amit szerettem volna. A fotózás egy technikai sport így aki megengedhet magának egy jó fényerős teleobjektívet az tudott dolgozni, aki meg nem az…. kellemetlen helyzetben volt. Mivel nekem nem volt kétmilliós telém ezért én az utóbbi kategóriába tartozom. Ennek ellenére sikerült pár használható képet készítenem és megfogadtam hogy legközelebb megpróbálok kicsit közelebb kerülni a ringhez.